Verspatika

Verbális simogatás a léleknek
Remenyik Sandor bejegyzései

08-01-23

Reményik Sándor - Kegyelem

2008. jan. 23. 16:00 - A bejegyzést swoon pötyögte be ide.
Kategóriák: Klasszikusok
Címkék: Remenyik Sandor
3 hozzászólás

Kegyelem Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
s a lehetetlenség konok falán
zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
szótalanul, gondolattalanul
mondod magadnak: mindegy, mindhiába
a bűn, a betegség, a nyomorúság,
a mindennapi szörnyű szürkeség
tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
mely nem tárult ki átokra, imára,
erő, akarat, kétségbeesés, bűnbánat
– hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
s egy pici csillag sétál szembe véled,
s olyan közel jön, szépen mosolyogva,
hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
akkor – magától – minden elcsitul,
akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
csak úgy, magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Főoldalra ajánlom !



07-12-12

Reményik Sándor - Úgy fáj már minden…

2007. dec. 12. 20:59 - A bejegyzést swoon pötyögte be ide.
Kategóriák: Klasszikusok
Címkék: Remenyik Sandor
Még nincsenek hozzászólások

bogáncsvirág Úgy fáj már minden, minden idebenn:
a szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,
minden, mi általreszket szívemen,
legyen az ember, muzsika, vagy táj.
Úgy fáj már minden, minden idebenn.

De néha egy-egy halk szó símogat,
s rejtekúton a szívembe talál,
s álomba ringatja a kínokat,
elaltatja a multat, s a jövőt.
Pedig be nehéz megtalálni már
az ösvényt, a szívembe vezetőt.

Gyom és gaz benőtte az utakat,
ördögpalánták ágaskodnak rajtok:
száraz kórók és keserű füvek,
minden, mi beteg szívemből kihajtott.

Mártír a szó, mely jó hozzám ez úton,
és szent a szív, mely küldi őt ezen,
s mely liliomok magvát hinti el
ott, hol különben csak bogáncs terem.

Áldott az óra és áldott a szél,
mely liliomok messze magvát hozza,
magot, melyből a békesség kikél.

Főoldalra ajánlom !



07-07-24

Reményik Sándor - Cherchez la femme

2007. júl. 24. 8:51 - A bejegyzést swoon pötyögte be ide.
Kategóriák: Klasszikusok
Címkék: Remenyik Sandor
1 hozzászólás

Mother & baby Keressétek a nőt.
Keressétek, igen.
De ne csak ott, ahol eddigelé:
szerelmi lázban, apró intrikákba
s ne állítsátok minden rossz mögé
eltévedt, kisiklott, korommáégett
tört életek mögé.
Mindez igaz. Ő ott van mindenütt.
Kígyózó karját királyokra fonja
s országperzselő láng csap ki szeméből
ha nem tűzhely a gondja.
Igaz: ő a nagyban a kicsinyesség
s mégis méltó reá,
hogy a nagyban, mint nagyot megkeressék.
Keressétek tehát.
De ne csak ott, ahol eddigelé.
Ne nézzetek csak a tűzhely mögé.
Ne is csupán sötét sikátorokba
ne is csupán szürke hivatalokba
hol társatok és ellenfeletek
s kiragadja - nem önnön hibájából
kezetekből a napi kenyeret.
Keressétek tovább...
Mert ott van ő a vágyban és a vérben
de minden magasban és minden mélyben
kőcsipkét ver a kora gótikában
szárnyal a Beethoveni muzsikában
és gyökeret ver minden költeményben.

A költeményben...
Hiszitek-e ti,
hogy a versnek is vannak szülei?
Mint a gyermeknek apja-anyja van.
Csak itt, e különös tündérvilágban
a természet rendje fordítva van.
Itt az ihlető asszony az apa
ki elhullat egy kis virágmagot
s az megfogan...
A költő aztán világra szüli a gyermeket.
Ti ott, künn, a rendes embervilágban
ugye az apát is tisztelitek?
Gyermekét nevéről nevezitek.
Látjátok, e furcsa tündérvilágban
a nőnek ismeretlen a neve.
Az alkotónak és az alkotásnak
ő láthatatlan, szerény háttere.
Ó, sokszor fájt e visszásság nekem:
a virágmag-hintő drága kezet
hogy mindeneknek fel nem fedhetem
s hogy versemet Isten után
kinek köszönhetem.

Tiszteljétek tehát
az "alkotó" nagy Inspirátorát
a virágpor-hintő titkos kezet
aki vezet új világokon át.
S keressétek a nőt
a magasságban és a mélyben
árnyékban, zivatarban, napsütésben
és minden költeményben
tovább...

Főoldalra ajánlom !



07-06-06

Reményik Sándor - A menekülő

2007. jún. 6. 21:25 - A bejegyzést swoon pötyögte be ide.
Kategóriák: Klasszikusok
Címkék: Remenyik Sandor
2 hozzászólás

Egy csepp élet Ha menni kell, magammal sokat vinnék.
Az egész édes, megszokott világot.
Rámástul sok, sok kedves drága képet
és egy pár szál préselt virágot.
Vinnék sok írást, magamét, meg másét
sok holt betűbe zárt eleven lelket
s hogy mindenütt nyomomba szálljanak:
megüzenném a hulló leveleknek.

Vinném az erdőt, hol örökké jártam
hintám, amelyen legelőször szálltam
a keszkenőm, mivel rossz másba sírni
a tollam, mert nem tudok mással írni.
Vinném a házunk, mely hátamra nőtt
az utca kövét küszöbünk előtt!

Vinném... én Istenem, mi mindent vinnék!
Én Istenem, mi minden futna át
gyötrődő lelkem alagútjain.
Olvasgatnám az ablakok sorát
simogatnám a fecskefészkeket
s magamba színék minden verkliszót
mint bűbájos, mennyei éneket...

Utánam honvággyal tekintenének
az ajtók mind, és mind a pitvarok
szeretnék mindent, mindent magammal vinni
és mindent itt hagyok.

Főoldalra ajánlom !



07-03-10

Reményik Sándor - Lepke-halál

2007. márc. 10. 13:25 - A bejegyzést swoon pötyögte be ide.
Kategóriák: Klasszikusok
Címkék: Remenyik Sandor
Még nincsenek hozzászólások

Pillangó Aranypiros pillangó száll le
sötét, örökzöld éjszakába:
egy idetévedt lombos fának
tépett, hervadt, beteg-szép álma.
Szakállas vén torony-fenyők
heverőt feszítnek alája.

E függő-ágyban elpihenhet
míg eljő csendes elmúlása
aranypiros pillangó száll le
nagy, feketezöld éjszakába.

Főoldalra ajánlom !



07-01-22

Reményik Sándor - Én a szívemet...

2007. jan. 22. 22:08 - A bejegyzést swoon pötyögte be ide.
Kategóriák: Klasszikusok
Címkék: Remenyik Sandor
Még nincsenek hozzászólások

Gitárszóló Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja, annyifele van.
Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet
és csorbát nem szenved a szeretet.
Hittem, hogy minden darab új egész
s akit szeret, azért mindenre kész.
Mindenre kész, - de ah, - erőtelen
e balga, szétforgácsolt szerelem.
Ez a tudat éget, mint a kereszt
én Istenem, nem így akartam ezt.
Nem így: kapni más lelke aranyát
s cserébe tarka rongyot adni át.
Arany lélekkapun menni által
s fizetni pár színes szóvirággal.
Egyformának lenni mindenkihez:
emberfeletti nagy szív kell ehhez.
Én a szívemet szétszakítottam
ahány darabja, annyifele van.
Pár rongydarab jutott mindenkinek
és nem jutott az egész senkinek.

Főoldalra ajánlom !



A bal oldali listából egy időintervallum kiválasztásával megtekintheted az ahhoz tartozó bejegyzéseket.

Kis virág